Sándori István első rajzait nyolc évesen készítette. A rajzok az orosz harckocsik ellen küzdő ’56-os forradalmárokat ábrázolták, melyek annyira jól sikerültek, hogy azokat édesanyja el is rejtette – attól tartva, hogy valaki esetleg felbujtó propaganda-anyagnak tekinti őket. Az IBM-nél dolgozó, és emiatt 1950-ben kémkedés koholt vádjával börtönbe zárt édesapát az 1956-os forradalom idején szabadon engedték. A forradalom leverése után menekülnie kellett a családnak. Másfél évig éltek Németországban, majd ezt követően Párizsba költöztek. A festő azóta is ott él. Tizennyolc éves volt, amikor iskolai rajzaiból megrendezték első kiállítását egy párizsi galériában. A tollal rajzolt portrék egyedi (saját kifejlesztésű) technikával készültek. Töltőtollal rajzolta meg a modellt nagy vonalakban, majd a tintát ujjával elhúzva dolgozta ki a részleteket. Így azok fényképszerű alkotások benyomását keltették.
[/html]
[html format="ckeditor" different_values="0"]
[col different_values="0" style_padding_left="20" style_padding_right="20" style_padding_top="10" style_padding_bottom="10"]
[nd_container style_padding_left="20" style_padding_right="20" style_padding_top="10" style_padding_bottom="10" different_values="0"]
[html format="full_html" different_values="0"]
Sándorfi István (franciául: Étienne Sandorfi, Budapest,
